Elnöki köszöntő

 Dr.Póka Róbert, Egyetemi tanár

A Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága elnöke

A Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága hivatalba lépő vezetősége nevében minden tagtársunknak köszönöm, hogy érdeklődésével fenntartja közös céljaink elérésébe vetett hitét. A nőgyógyászati daganatokkal kapcsolatos ismeretek fejlődése, a nőgyógyászati onkológiai betegek gyógyulása és a nőgyógyászati daganatok megelőzése Társaságunk elsődleges célja. Céljainkban osztozunk nemzetközi és más nemzeti társaságokkal. Felelősségünket fokozza, hogy hazánkban a néhány száz fős tagságon kívül még több ezer szakember –szülész-nőgyógyász, családorvos, klinikai onkológus, patológus, genetikus, biológus, sugárterapeuta, radiológus, általános sebész, aneszteziológiai és intenzívterápiás szakorvos, szakápoló és ápoló, menedzser, adminisztrátor- vesz részt e célok megvalósításában. Húsz éves múltunk arra ösztönöz bennünket, hogy újra értékeljük helyünket a hazai orvostársadalomban. koszonto

Alapszabályunk szerint (3.§/2) a nőgyógyászati onkológiával foglalkozó tagok társulása a nőgyógyászati onkológia területén klinikai és tudományos munkát összehangoló és segítő, érdekfeltáró tevékenységet végez, és elősegíti a hazai és nemzetközi egészségügyi kapcsolatok fejlesztését. További célunk (4.§) a tagok szakmai tevékenységének elősegítése, állásfoglalás a nőgyógyászati onkológiai ellátás irányelveit illetően és azok országos szintű összehangolása. Az állásfoglalás mindaddig öncélú véleményt jelent, amíg hiányzik annak társadalmi elfogadtatása, a tágabb értelemben vett közösség kimutatható haszna. A közhasznúság elérésének kulcsfontosságú eleme az, hogy tevékenységünket szoros együttműködés jellemzi a meglévő egészségügyi hierarchia szervezési, ellátási és érdekképviseleti egységeivel. Nem titok, hogy Társaságunk fő profilja a műtéti kezelés, azonban ez még utalás szintjén sincs jelen a 20 éves, többször módosított alapszabályunk hatályos változatában. Alapító elnökünk és elődeim fáradságos munkája büszkeségre ad okot, hiszen hazai és nemzetközi porondon is bizonyították, hogy ez a kis ország szűkebb szakterületünkön többre képes, mint jó néhány fejlettebb ország. Az ESGO égisze alatt készített összehasonlító felmérés a magyarországi nőgyógyászati onkológiai szakképzést az alsó kategóriába sorolta. A felmérés tanúsága szerint a közepes és a felső kategóriába sorolt országok többségének nincs nemzeti nőgyógyászati onkológiai folyóirata. Ezzel szemben Társaságunk hivatalos folyóirata 15 éve működik. Alapító elnökünk főszerkesztőként olyan Nőgyógyászati Onkológia folyóiratot tart fenn, amelyik anyagában és formájában a legrangosabb folyóiratokkal vetekszik. Aki megőrzi a folyóirat összes számát, meggyőződhet róla, hogy a vezetőség folyamatosan gondoskodott egy képzési curriculummal felérő tudásanyag közléséről. Kétségtelen, hogy ez az ismeretanyag nem elég strukturált ahhoz, hogy curriculumnak tekintsük.

A jelenlegi vezetés is eltökélt abban, hogy a nőgyógyászati onkológia hivatalos formában is elismerést szerezzen. A belépő elnöknek sem lehet illúziója atekintetben, hogy Gáti és Bősze professzorok folyamatos erőfeszítései, valamint Ungár és Pálfalvi elnök urak közbenjárását követően rövid időn belül megvalósuljon és elnyerje méltó elismertségét egy nőgyógyászati onkológiai szakképesítés. Az SGO felmérésben közepes kategóriába sorolt országok többségének nincs hivatalos nőgyógyászati onkológiai szakképzési programja, és egyesekben még a szülészeti-nőgyógyászati alapképzés leckekönyve sem létezik. Számos olyan közepes kategóriába sorolt ország van, ahol a nőgyógyászati onkológiai képzés tartama 1-2 év. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy 1-2 év alatt nem lehet nőgyógyász onkológussá válni, hiszen ennyi idő még az első radikálisan operált betegünk 5-éves túlélésének és esetleges hosszú távú mellékhatásainak értékelésére sem elég. A betegek nyomon követését sem bízhatja másra a nőgyógyász onkológus, hiszen e nélkül a műtét felvállalása sem etikus. Nyilvánvalóan téves tájékoztatáson alapul az, hogy hazánkban a nőgyógyászati daganatok kemoterápiáját nem oktatják. Magyarországon a klinikai onkológiai szakképesítés ad jogosítványt, a klinikai onkológiai szakképzés pedig elméleti és gyakorlati ismeretanyagot a kemoterápia végzésére. Az európai orvosi szakterületek között nincs klinikai onkológia. A klinikai onkológia lenne az akadálya szakterületünk önállóságának? Nem, ez biztosan nem igaz. Egy nemzeti sajátosság nem lehet akadálya nemzetközileg elfogadott szakmai differenciálódásnak. Éppen folyóiratunk hasábjain fejtették ki szakterületünk legelismertebb külföldi képviselői, hogy hazájukban mennyi tárgyalást, vitát és kitartást igényelt a nőgyógyászati onkológia intézményesítése. Ezek után óriási feladatként hárul ránk az interdiszciplináris szakmai kapcsolatok fejlesztése. A társszakmákkal való párbeszéd fontosságát nap, mint nap érezhetjük. Az egybe olvasztott szakmai kollégium, mint az egészségügyi kormányzattal való hivatalos kommunikáció hiteles médiuma egységesen képviseli a társszakmákat. A kollégiumban jelen vannak a nőgyógyászok, a klinikai onkológusok és a sugárterapeuták is. Az Országos Onkológiai Intézet, az egyetemi klinikák és a kórházak szervezeti felépítése, betegutak hálózatában kijelölt helye, hazai és nemzetközi reputációja megköveteli a kölcsönös bizalomépítést.

A magyarországi felsőoktatásban akkreditációs jogosultsággal csak a MAB és a felsőoktatási intézmények rendelkeznek. A továbbképzések rendjét a felsőoktatási törvény és miniszteri rendeletek szabályozzák. Az ellátás különböző szintjein érvényesülő szakmai feltételekről és jogosultságról az ÁNTSZ rendelkezik. Társaságunk egyelőre nem lát el olyan közfeladatot, amelyről törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint, valamely állami szervnek vagy önkormányzatnak kell gondoskodnia. Ebből adódóan a nőgyógyászati daganatsebészeti jártassági vizsga beiktatásommal egyidejű bevezetése nem kellően megalapozott. A vezetés előtt álló feladatok között kiemelt jelentőségűnek tartom az akkreditációval kapcsolatos munka folytatását. Ennek érdekében a társszakmák szervezeteivel folytatandó kapcsolatépítés mellett további fontos eszköznek tartom társaságunk web-alapú kommunikációjának kiépítését, melyre pályázati forrás is rendelkezésre áll. Egy működő honlappal párhuzamosan fontosnak érzem azt, hogy társaságunk átlátható és szerves kapcsolata biztosítsa folyóiratunk magas szakmai színvonalának fenntartását. E gondolatok megfontolásával, sikerekben gazdag új évet kívánva kérem minden tagtársunk közreműködését céljaink elérésében.

Dr.Póka Róbert

Egyetemi tanár

A Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága elnöke